Hogyan degradálódik az energiatároló idővel?

A lítium-ion cellák kapacitása két, egymástól független okból csökken. A ciklikus degradáció a töltés–kisütés ciklusok számától függ, a kalendáris degradáció pedig pusztán az idő múlásától — utóbbi akkor is zajlik, ha a tároló áll. Ipari LFP rendszereknél a tipikus együttes érték évi 2–3% kapacitásvesztés, ami tíz év alatt nagyjából 80%-os megtartást jelent. Három tényező gyorsítja leginkább: a magas cellahőmérséklet (ezért kell aktív hűtés), a széles SOC-ablakban való rendszeres üzem, és a magas C-rate. Ennek közvetlen pénzügyi következménye van: a tároló a tizedik évben kevesebb energiát mozgat, mint az elsőben, tehát a megtakarítás nem lineáris a futamidő során. A gyártók ezt általában augmentációval (pótlólagos cellabeépítéssel) vagy garantált kapacitásgörbével kezelik — érdemes az ajánlatban ezt a pontot külön megkeresni, mert a kettő között jelentős a különbség. Az augmentáció későbbi költséget jelent, a garantált görbe viszont a szállítóra hárítja a kockázatot.